-Tudooom-mondtam izgatottan. Hétfőn lesz az első próba.
-Ness!-szólított meg Nath-Így akarsz jönni? Még a végén tüdő gyulladást kapsz!-aggodalmaskodott
-Nem baj...ugyis mindegy! Nem szeret az akit én szeretek-motyogtam. Valaki egy kabátot terített rám.
-Vedd fel ezt! Ez az enyém-mosolygott Nareesha.-Nem szoktam hordani én is inkább szoknyás vagyok!
-Köszönöm!-mosolyogtam és belebújtam a fekete kabátba. Max is lejött a lépcsőn így el is indultunk...
***
A koncert helyszíne az o2 stadion volt. Kívülről láttam már, de belülről még nem. Kíváncsi vagyok.
-Lányok és Joany-kezdett bele JayBird-Ne foglalkozzatok senkivel és semmivel! Célirányosan befelé a csarnokba! Oké?
-Oké! De ki az a Joany?-kérdeztem röhögést visszafojtva, de tényleg nem tudom, hogy ki az. Jay és Nathan-on kívül mindenki egy Selena Gomez imitátorra mutatott, aki minden bizonnyal Nath barátnője. A kisbuszból először Tom és Kelsy szállt ki utánuk Max és Liz utánuk Nathan és Joany utánuk Jay és Sam még utánuk Naree, Siva és én. A sok vaku kattogás miatt nem láttam és Nareesha-ba karoltam, hogy megálljak a lábamon. 2 perc alatt be is értünk ami egy örökké valóságnak felet meg nálam (legalább is).
-Minden oké picúr?-fogta meg a vállam Jay
-Hazudjak vagy ne?-néztem fel rá. Megrázta a fejét és az éppen engem bámuló Nathan felé mutatott. Ránéztem és éreztem ahogy a szememet marja a sós könny. Lehajtottam a fejem és kicsordult az első könnycsepp. A mutató ujjammal letöröltem. Hátra hajtottam a fejem és a tenyerem a szemem alá raktam, hogy ne csorduljon ki több könnycsepp meg ne follyon el a szemfestékem. Joany nem volt a láthatáron így odafutottam hozzá és megöleltem. Azonnal visszaölelt és a karjaiba zárt.
-Lányok és Joany-kezdett bele JayBird-Ne foglalkozzatok senkivel és semmivel! Célirányosan befelé a csarnokba! Oké?
-Oké! De ki az a Joany?-kérdeztem röhögést visszafojtva, de tényleg nem tudom, hogy ki az. Jay és Nathan-on kívül mindenki egy Selena Gomez imitátorra mutatott, aki minden bizonnyal Nath barátnője. A kisbuszból először Tom és Kelsy szállt ki utánuk Max és Liz utánuk Nathan és Joany utánuk Jay és Sam még utánuk Naree, Siva és én. A sok vaku kattogás miatt nem láttam és Nareesha-ba karoltam, hogy megálljak a lábamon. 2 perc alatt be is értünk ami egy örökké valóságnak felet meg nálam (legalább is).
-Minden oké picúr?-fogta meg a vállam Jay
-Hazudjak vagy ne?-néztem fel rá. Megrázta a fejét és az éppen engem bámuló Nathan felé mutatott. Ránéztem és éreztem ahogy a szememet marja a sós könny. Lehajtottam a fejem és kicsordult az első könnycsepp. A mutató ujjammal letöröltem. Hátra hajtottam a fejem és a tenyerem a szemem alá raktam, hogy ne csorduljon ki több könnycsepp meg ne follyon el a szemfestékem. Joany nem volt a láthatáron így odafutottam hozzá és megöleltem. Azonnal visszaölelt és a karjaiba zárt.
-Sajnálom...-suttogta és valami végigfolyt a nyakamon. Eltoltam magamtól és letöröltem a könnyeit.
-Nincs mit sajnálnod, ha Őt szereted-motyogtam. Max egy hatalmast köhintett ami bizonyára egy jel volt, hogy jön miss.perfect. Azonnal szétrebbentünk és visszamentem a barátaimhoz. Liz átkarolt és a kezembe nyomta a telefonját. A vállába boxoltam.
-Normális vagy? Te teljesen stupido vagy!-hadartam idegesen a barátnőmnek. Mindenki furán nézett rám.
-Ezt nem hallottam!-mondta Tom-Csajok honnan szeretnétek nézni a koncertet? A beckstage-ből vagy a nézőtérről?
-Nézőtér!-vágtuk rá Liz-el és Sam-el.
-Beckstage-mondta előkelően miss perfecta. Sóhajtottam és elindultam a kijárat felé.
-Hova mész?-kiáltott utánam Jay. Gyengén rámosolyogtam és lehunytam a szemem és megráztam a fejem.
-Ez nem nekem való...inkább haza megyek-mondtam és kiléptem a hideg levegőre. Összehúztam a kabátom és szedtem a lábam. Amikor régen sötétbe jártam haza mindig Bálinttal beszéltem telefonon. De ez az idő elmúlt. Mind a ketten felnőttünk és ne jönnek vissza a régi évek. Valaki hirtelen megragadta kezem és a befogta a számat. Kapálóztam, de nem volt semmi értelme. A könnyek szaporán folytak le az arcomon. ,,Szeretlek Nathan" ez volt az utolsó gondolatom. Lepergett előttem az egész életem. Eszembe jutott valami! Lehet, hogy megcseszem, de legyen. Megnyaltam a támadóm kezét és elengedett. Hirtelen elkezdtem sprintelni vissza a csarnokhoz, de pont az ajtóba kapott el.
-Segítség!-üvöltöttem, de erre felpofozott.-Segítség!-visítottam. Hirtelen kivágódott az ajtó és megmenekültem. A fiúk rontottak ki rajta. Innentől minden sötét...
***
Arra kezdtem feleszmélni, hogy valaki szorongatja a kezem.
-Nyugi haver!-hallottam JayBird dörmögő hangját.Megfogta annak a bizonyos személynek a kezét és próbálta lefeszíteni, de nem sikerült neki.
-Tudtak róla, hogy a hölgy súlyos króm beteg?-tette fel a kérdést bizonyára az orvos.
-Igen-feleli flegmán Liz. Ha ideges vagy szomorú akcentussal és flegmán beszél.
-Nem!-szólal fel Siva, Tom, Max, Jay és Nathan elég idegesen és kétségbe esetten.
-Azért ájulhatott el, mert keveset evett. Volt valami szomorú dolog vagy esetleg vita az elmúlt időbe?-tette fel a kérdést a doki. Az a személy elengedte a kezem .
-Az én hibám!-kiáltott fel Nathan-Miattam volt ideges és szomorú! Az én hibám-mondta idegesen és másodpercekkel később csapódott az ajtó...
-Normális vagy? Te teljesen stupido vagy!-hadartam idegesen a barátnőmnek. Mindenki furán nézett rám.
-Ezt nem hallottam!-mondta Tom-Csajok honnan szeretnétek nézni a koncertet? A beckstage-ből vagy a nézőtérről?
-Nézőtér!-vágtuk rá Liz-el és Sam-el.
-Beckstage-mondta előkelően miss perfecta. Sóhajtottam és elindultam a kijárat felé.
-Hova mész?-kiáltott utánam Jay. Gyengén rámosolyogtam és lehunytam a szemem és megráztam a fejem.
-Ez nem nekem való...inkább haza megyek-mondtam és kiléptem a hideg levegőre. Összehúztam a kabátom és szedtem a lábam. Amikor régen sötétbe jártam haza mindig Bálinttal beszéltem telefonon. De ez az idő elmúlt. Mind a ketten felnőttünk és ne jönnek vissza a régi évek. Valaki hirtelen megragadta kezem és a befogta a számat. Kapálóztam, de nem volt semmi értelme. A könnyek szaporán folytak le az arcomon. ,,Szeretlek Nathan" ez volt az utolsó gondolatom. Lepergett előttem az egész életem. Eszembe jutott valami! Lehet, hogy megcseszem, de legyen. Megnyaltam a támadóm kezét és elengedett. Hirtelen elkezdtem sprintelni vissza a csarnokhoz, de pont az ajtóba kapott el.
-Segítség!-üvöltöttem, de erre felpofozott.-Segítség!-visítottam. Hirtelen kivágódott az ajtó és megmenekültem. A fiúk rontottak ki rajta. Innentől minden sötét...
***
Arra kezdtem feleszmélni, hogy valaki szorongatja a kezem.
-Nyugi haver!-hallottam JayBird dörmögő hangját.Megfogta annak a bizonyos személynek a kezét és próbálta lefeszíteni, de nem sikerült neki.
-Tudtak róla, hogy a hölgy súlyos króm beteg?-tette fel a kérdést bizonyára az orvos.
-Igen-feleli flegmán Liz. Ha ideges vagy szomorú akcentussal és flegmán beszél.
-Nem!-szólal fel Siva, Tom, Max, Jay és Nathan elég idegesen és kétségbe esetten.
-Azért ájulhatott el, mert keveset evett. Volt valami szomorú dolog vagy esetleg vita az elmúlt időbe?-tette fel a kérdést a doki. Az a személy elengedte a kezem .
-Az én hibám!-kiáltott fel Nathan-Miattam volt ideges és szomorú! Az én hibám-mondta idegesen és másodpercekkel később csapódott az ajtó...
Nathan:
Egy kérdés kavarog a fejembe állandóan. Miért? Talán színt kellene vallanom neki, hogy Joany csak egy régi barát és abba segít, hogy őt féltékennyé tegyem? Mit mondjak neki? Ness úgy sajnálom! Én szerelmes vagyok beléd, és csak Joany egy ürügy volt, hogy féltékennyé tegyelek és, hogy beismerd, hogy szeretsz? Ezt kellene mondanom? A tököm tele van a kérdésekkel. Meglöktem a kórház nagy üveg ajtaját és kint is voltam. A koncertet holnapra halasztottuk. A kezemet a zsebembe dugtam és baktattam hazafelé. Éreztem, hogy rezeg a telefonom a zsebembe. Kivettem és megnéztem, hogy ki az. Jay. Kinyomtam és vissza csúsztattam a zsebembe. Sam jött velem szembe.
-Mizu?-kérdezte idegesen. Megráztam a fejem.
-4. emelet és 17-es szoba-mondtam és kikerültem. Nem tudom ki lehetett Ness támadója, de minden áron kiderítem...
***
Amikor hazartem egyből a szobámba mentem és elővettem a fényképes dobozt. Amikor legutóbb elő vettem nem volt erőm a második kép után tovább nézni. De most az összes képet végig nézem. Megfogtam a dobozt és a tartalmát az ágyamra borítottam...A könnyeim eleredtek.
***
Amikor hazartem egyből a szobámba mentem és elővettem a fényképes dobozt. Amikor legutóbb elő vettem nem volt erőm a második kép után tovább nézni. De most az összes képet végig nézem. Megfogtam a dobozt és a tartalmát az ágyamra borítottam...A könnyeim eleredtek.
Most se bírtam végig nézni a képeket ezért visszaraktam őket a dobozba és elmentem zuhanyozni. Megnyitottam a vizet és beállítottam, hogy ne legyen se túl hideg se túl meleg. Amikor ez megtörtént bezártam a zuhany kabin ajtaját 2 okból is. 1: ne locsolódjon ki a víz. 2:ne legyen bent "hideg". Ez csak az én marhaságom, de nem bánom. Levetkőztem és bemásztam a zuhany kabinba. hagytam, hogy a víz el áztasson. Ezt 10 perc után meguntam és letusoltam és hajat mostam. Mikor ezzel végeztem kiszálltam és egy törölközőt a derekam köré csavartam egy másikkal meg a hajamat töröltem meg. Kopogtak, sóhajtottam és lementem ajtót nyitni. Kelsey állt az ajtóba.
-Te nem a kórházba vagy?-kérdeztük egyszerre. Félre álltam az ajtóból így be tudott jönni.
-A srácok a keresésedre indultak Jay hazaviszi Sam-et és ott alszik Liz a reptéren van, mert jönnek a szülei a többiek meg téged keresnek!-mondta Kels
-És ki van Ness-el?-kérdeztem és a hangom a magas C-ig ugrott. idegesen kezdtem fel-alá járkálni. Meg se hallgattam Kels válaszát gyorsan öltözködni kezdtem. A hajamat megszárítottam és egy sapkát húztam rá...
-Te nem a kórházba vagy?-kérdeztük egyszerre. Félre álltam az ajtóból így be tudott jönni.
-A srácok a keresésedre indultak Jay hazaviszi Sam-et és ott alszik Liz a reptéren van, mert jönnek a szülei a többiek meg téged keresnek!-mondta Kels
-És ki van Ness-el?-kérdeztem és a hangom a magas C-ig ugrott. idegesen kezdtem fel-alá járkálni. Meg se hallgattam Kels válaszát gyorsan öltözködni kezdtem. A hajamat megszárítottam és egy sapkát húztam rá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése